Total Solar Eclipse - 2006 Turkey

Hetekig tanakodtunk, tervezgettünk, az Interneten lógtunk, a Földgolyó összes létező időjárás előrejelzés oldalán böngésztünk napokon át. Hát a végén elhatároztuk, hogy menni kell! A fekete Nap látványa nem mindennapi, a hazánkból látható 60% nekünk már nem elég, ebből mi már kinőttünk! 100%, közel négy percen át, ez már döfi! A Hold árnyékában állni...hmm, ezt át kell élni, és mivel gyakorlatilag, hiába lesz majd Nagykanizsáról teljes napfogyatkozás megfigyelhető ebben az évszázadban, mi azt már aligha látjuk, hisz az a két méter vastag földréteg túlságosan rontja a kilátást az ég felé! Jobb most, vagy soha!
Miután körvonalazódni látszott, hogy Rácz Zoltán barátommal, a Nagykanizsai Amatőrcsillagász Egyesület (NAE) képviseletében nekivágunk az útnak, újabb problémával szembesültünk. Azt már abszolút biztosra vettük, hogy mindenképp földi járművel közelítjük meg a fekete nap láthatóságának vonalát, a repülőt az árak, valamint a kötöttségek miatt hamar kizártuk! Tekintettel arra, hogy tulajdonomban egy közel húsz éves, az űrtechnológiát meghazudtoló szovjet gyártmányú vas-szamár van, bizonyosnak látszott, hogy bérautó lesz az expedíció mozgató rugója. A Csabi-Car Autóügynökség kedvező ajánlattal állt elő, és így az expedíció járműve a fogyasztásával, és teljesítményével is kiemelkedő Citroen Xara Break 2.0 HDI lett.
Mivel az egyesületből ketten tudtunk csak menni, további két fő jelentkezésére kellett várnunk, akik bátorkodnak velünk útra kelni, Ázsia rejtelmes vidékeire, távol kis hazánktól tábort verni, és "végigszenvedni" a fekete Nap látványát! Mivel az Interneten sok baromságot olvasni, főleg a "nyersen megesznek a bulgárok és a szerbek, és elevenen megsütnek" című írások miatt sokan biztosan fontolóra vették az utat. Mi rettenthetetlenek voltunk, hisz az emberek a negatívumokat szeretik KICSIT eltúlozni, és mi ezzel tisztába voltunk. Nagy gond meg nem érhet minket a török barátainknál sem, hisz majd hivatkozunk arra a 150 évre..
Az egyesület fő szponzora a Gyl Comp Mikronet Internet, a becsehelyi székhelyű, Internet-szolgáltató cég tulajdonosai: Gyuricz László és felesége Gyuriczné Hökkön Hajnalka, azonnal kaptak a lehetőségen, és lestoppolták a két szabad helyet, aminek mi nagyon örültünk, mivel nem csak hogy jobban megismerhettük egymást, hanem ismerve Laci technikai hátterét, kiváló segítséget jelentett nekünk ez a csapatfelállás! Nosza menjünk!
Az indulás előtt egy-két héttel felpörögtek az események! Útlevél, nemzetközi jogosítvány, autóbérlés, és még kismillió elintézni való dolog. Persze ha az ember utazási iroda szervezésében távozik külföldre, relative kevesebb fejfájással párosul az utazás előkészülete, de így legalább elmondhatjuk: Megcsináltuk!
Az idő előre haladtával egyre lázasabban figyeltem a meteorológiai előrejelzéseket, hisz felhőket idehaza is lehet látni bőven! A kiszemelt célállomás Konya lett, közel a fogyatkozás középvonalában, 200 km-re a tengerparttól. Mivel ez a vidék Törökország legszárazabb területe, biztatóak voltak a kilátások. A kontinentális időjárás jobban fekszik nekem, mert ezt már nagyjából ismerem, de meglepetésekre mindenhol számítani lehet, elvégre elég csak egy kis felhő, ami pont akkora mint a Nap! A lényeg a lényeg, hogy Konyát szavaztuk meg mint elsődleges célállomást, mivel rosszidő esetén mindkét irányba lehet "menekülni" a totalitás sávjában, ezért az sem volt kizárva, hogy mi is a tengerparton találjuk magunkat.
2006. március 26.
A készülődés a tetőpontra érkezett! Miután a délutáni órákba átvettem az autót, meg is kezdődött annak az expedíciós felkészítése, az expedíció kellékeivel való "megtömése". Az autós utazásban az a jó, hogy a kihasználható csomagtérben csak az ember logikai elrendező képességének megnyilvánulása szab határt! Elsőként Perkó Zsolt 15 cm-es, kölcsönkért Dobsonja került a csomagtartóba, majd szépen rendbe követték a felszerelések, egészen addig, míg már alig tudtuk betuszkolni a maradék 24 db energiaitalt a maradék helyekre. Készítettem egy rendkívül mutatós, és az öt nemzet, magyar, horvát, szerb, bulgár és török lobogókkal díszített expedíciós matricát, melyet psziho-matricának neveztem, mivel a cél a lélektani hatás volt a határokon való kényelmes átjutáshoz!
Este mindent be is raktunk az autóba, hogy hajnalban már ne kelljen ezzel vesződni. Biztonsági okokból a gépjármű a Shell töltőállomás éjszakai személyzetének védelmét élvezhette, meg mi is nyugodtan alhattunk egy-két órát, legalább is nekem ennyit sikerült!
2006. március 27.
Hajnali 1:30 ébresztő! Csak fel kellett öltözni, és irány Ázsia!
Hajnali 2:15-kor (0:15UT) kigördítem az autót a startmezőből, benne Rácz Zoltán barátommal. Az expedíció legénysége Becsehelyen teljesedett ki, az első tervek szerint fél három lett volna. Miután megérkeztünk a dokkolási pontra, meglepődve vettük észre, hogy igen határozott sötétség övezi a becsehelyi fiatal Gyuricz házaspár háza táját. A sikeres ébresztő után rádöbbentettük a téli álmot alvó fiatalokat, hogy a nyári időszámításra való átállást nekik is ajánlatos elvégezni, miután már közel egy napja egy órával előretekertük a vekkereket. De ez nem okozott fennakadást az expedíció indulási idejét tekintve, mivel még vissza kellett menni egy-két dologért Kanizsára is, de hát ezért is ragaszkodtam a korai induláshoz, mivel tapasztalataim szerint a megadott idő általában csak tájékoztató jellegű, meg így szinte biztos, hogy hajnali négy előtt átérünk a Becsehelytől 7km-re lévő horvát határon. Miután sikeresen kiegészült a legénység nekivágtunk a nagy útnak! Van tapasztalatom a hosszú és kimerítő vezetésben, ezért én voltam a "hajó" kapitánya, az első tiszt szerepét pedig Laci töltötte be. Pár perccel az elindulás után megérkeztünk az első határátkelőhöz Letenyére. A magyar oldalon lepecsételtettük azt a listát, amin az expedíció technikai felszerelései voltak feltüntetve, hogy legalább papírunk legyen róla, miszerint az a többszázezer forint értékű, számítástechnikai, és optikai berendezések a mi tulajdonunkat képezték, már azelőtt, mielőtt átléptük volna az országhatárt. Mivel ilyen formanyomtatvány ma már nem létezik, kisebb rábeszélő készséget igényelt a lista hitelesítése, de végül megszereztük a stemplit. Zavartalanul keltünk át a horvát oldalon is, és irány! A hajnali órákban a keleti látóhatáron még épp elcsíptük a vékonyka óholdat. Pár óra múlva elértük a horvát-szerb határt. Az ötödik útlevélnek is nevezett psziho-matricánk lélektani hatása nem volt kétséges, mondhatni tökéletesen működött, csak mindig arra kellett figyelni, hogy legyen ideje gondosan elolvasni az útlevélkezelőnek és a vámosnak a határátkelőkön. Karlegyintéssel nyugtázták, hogy mehetünk tovább. 3 eurót fizettünk fertőtlenítésért, ami abból állt, hogy vízzel lelocsolták az autó alját. Amint átértünk a szerb területre, azonnal észre is kellett vennünk, hogy az eddig rendkívül jó minőségű horvát autópályáról áttértünk egy szőnyegbombázás utáni útszerűségre. Bár korlátozó tábla nem volt, mehettünk volna 130-al is, az útviszonyok a 40-et sem indokolták. A szerbiai utak után mindegyikünk felülértékelte a hazai kátyúkat, nálunk csak kis gödröcskék találhatók az utakon. A szerb utak, és autópálya az ementáli sajtra emlékeztetett. A táj pedig egy szemétfeldolgozó üzem területére.
Az expedíció 11. órája. Magyar idő szerint 13:30-kor, 835km után elértük a szerb-bolgár határt. Az átkelés természetesen itt is simán ment, pedig mindenkit kipakoltattak, akik előttünk álltak. Volt a határátkelőn egy szétszerelő garázs is, ahol szorgalmasan kapkodták le az ajtókárpitot az ide beterelt autókról. Mi csak egy pecsétet kaptunk az útleveleinkbe, és sikeres megfigyelést kívánva továbbengedtek. A bolgár utak is érdekesek voltak. Az autópályájuk kiváló, a főutak járhatók, de a mellékutak….! Véletlenül bekeveredtünk Dimitrovgrádba. Na ott elég érdekes volt a közlekedés. A gettó hatású városka aszfaltja csak helyenként volt fellelhető az úton. A keréktörő gödrök összes felülete nagyobb volt, mint a meglévő útburkolaté! Mindenütt romos házak, a kommunista munkásmozgalom be nem fejezett gyárai. Nagy nehezen visszakeveredtünk a főútra, és örültünk, hogy a piros lámpánál nem szerelték le az autó kerekeit. Egyébként a bolgár rendőrök sem emberevők, pedig legalább százzal találkoztunk, és ez nem vicc! Minden kereszteződésben mérnek, és minden kereszteződés előtt 60-as tábla. Néha tényleg nehéz betartani a sok korlátozást, és nem egyszer volt, hogy ha valaki elhúzott mellettünk, 50 méter után mi előztük meg, mert épp a rendőrökkel kellett egyezkednie. Na innen ered a "bunkó bulgár rendőr efektus", csak mi nem tudunk bolgárul, és nem értjük miért kell neki fizetnünk. Minket csak hazafele jövet állítottak meg éjjel kettőkor, további jó utat kívántak és mehettünk is.
Az expedíció 18. órája. Magyar idő szerint 20:00 órakor 1217 km megtétele után érkeztünk a bolgár-török határra. A bolgár oldalon lévő utolsó benzinkútra még beugrottunk egyet tankolni. Észrevettem, hogy egy kisebb lengyel csapat lelkesen szemléli a matricát az autón. Megszólítottam őket, és kiderült, hogy ők is Konyába tartanak a napfogyatkozást megnézni, szintén autóval. Mint megtudtam elég komoly napkutató központtal is, rendelkeznek a lengyel csillagászok, amatőrcsillagászok. www.astro.uni.wroc.pl Örültünk a találkozásnak.
Kissé kaotikusnak tűnt a határátkelő. Itt volt az első nem túl sima átkelésünk, de csak az autó papírjai miatt. A nemzetközi zöldkártyát nem találtuk, így vennünk kellett egyet 28 euróért, és máris mehettünk tovább. Nagyon tetszett a török útlevélkezelőnek, hogy Attilának hívnak. Meghajolt, és mosolyogva mondta: "Áttilá…mádzsár". A törökök is használják az Attila nevet.
Az expedíció 21. órája. Törökországban jó minőségű autópályán haladtunk a cél felé. Helyi idő szerint 24:00 (21:00UT)értük el Isztambul határát, ekkorra már 1500 km-t tettünk meg. Miután 130-al átszáguldottunk a Boszporuszon, és átkeltünk Ázsiába, arra a következtetésre jutottunk, hogy szállás után kellene néznünk, mivel még legalább 700 km a cél, és már kezdtünk fáradni. Helyi idő szerint hajnali háromkor végre találtunk egy hotelt. Lehet zuhanyozni és aludni!
2006. március 28. 9:00 (helyi idő) (06:UT) Felébredt a csapat. Az éjjel csendes isztambuli kisutca zajos áradattá alakult reggelre. Gyorsan bedobtunk egy eredeti török kávét, amitől garantáltan felébredtünk. Az energiaital labdába sem rúghat a török kávéval szemben. Kikeveredtünk a városból, és célba vettük Konyát. Úton Ankara felé az expedíció 34.órájában, az 1685 km megtétele után először adtam át a volánt Lacinak, vagyis az első tisztnek. Így legalább lehetőségem nyílt a táj fényképezésére, meg már kezdett megfájdulni a térdem is. Nagyon szép tájakon vezetett utunk. Rendkívül izgalmas volt a 800 és 1000m magas, lefolyástalan területen végighaladni. Utunk során elmentük a Tuz-tó mellett, mely a világ egyik legsósabb tava. Beérkeztünk a totalitás sávjába, itt már biztosan jó helyen leszünk bármi is történik. Útban Konya felé többször megálltunk szemlélődni, valamint a helyi jellegzetes ételeket megízlelni.
Az expedíció 46. órája. 2148 km. Helyi idő szerint éjfélkor sikerült szállást találni Konyában. Mikor megérkeztünk a városba, nagyot csalódtunk. Az autó mindaddig tiszta volt, míg be nem tettük a lábunkat ebbe a "porfészekbe". Az utak olyan porosak voltak, hogy a látótávolság alig haladta meg a 30 métert. Négy hotel volt Konyában, és mindegyik fullon, de mint kiderült, otel az van bőven. Az otel náluk a három csillagos szállás. A helyiek nagyon kedvesek voltak, és segítőkészek, ezen nagyon meglepődtünk. Pár órás éjszakai keresődés után sikerült egy otelt találni, ahol volt szabad hely, vagy legalábbis csináltak egyet, mivel mikor mondtuk, hogy két szobára lenne szükségünk az egyik alkalmazott egy jókora szerszámosládával rohant fel a lépcsőn. A két szoba egy éjszakára 35 USA dollárba került. Mikor felértünk a szobába rá kellett jönnöm, hogy valójában egy évre kerülne ennyibe!
Nagyon hideg volt, fűtés meg minek. Végre hasznát vehettük a vízforralónak, és a hazai ásványvízben oldható instant levessel fűtöttük belsőnket. Megpróbáltuk kipihenni magunkat, hisz holnap "mügfügyülüsahügyrü" lesz. Reggel bedobtunk egy kis hazai szilvóriumot, és már pucoltunk is. Az expedíció célállomását nyomban el is hagytuk. Előző nap este még Konyában egy Internet-kávézóban megnéztük az időjárás előrejelzést, amiből arra a következtetésre jutottunk, hogy a környéken maradva éljük át a "fekete Nap" látványát. Utunk Aksaray felé vezetett vissza Törökország középső területére. Mikor Konyába jöttünk láttunk kisebb-nagyobb hegyeket, amelyek kiváló megfigyelőpontként szolgálhatnak.
2006. március 29. A "fekete Nap eljövetele." Az expedíció 58. órája. 40 km-re Konyától Yaglibayat település környékén a Hodulbabadede hegy lábánál találtunk egy kiváló észlelőpontot, amit autóval is meg lehetett közelíteni. A hegyoldalban két kis vízmű működött, valószínű artézi kutak voltak. Ide vezetett utunk. Kiváló kilátás nyílott a Hold-árnyék érkezésének irányába. Lenn a pusztán birkanyáj legelészett. Kevesebb, mint egy órával az első kontaktus előtt, helyi idő szerint 11:57-kor (8:57UT) megérkeztünk az észlelőhelyre. Nagyon közel voltunk a totalitás középvonalához. Az ég nem volt makulátlan, fátyolfelhők be-bekúsztak a Nap elé, de lényegében nem volt nagyon zavaró hatásuk. Megkezdtük a felszerelések kipakolását. A távcsövek és fényképezőgépek mellett elhelyeztem egy kamerát a hegyoldalban, ami végig a fogyatkozás sávjával egy irányba, a hold-árnyék érkezésének irányába nézett. A kamera 90 percig rögzítette az adatokat. Lacinak köszönhetően a GPS-el pontos pozicómérést végeztünk. Az első kontaktus pontos mérése sajnos elmaradt a nagy öröm közepette! Háromnegyed órával a totalitás kezdete előtt török látogatók érkeztek. Azaz mi voltunk a látogatók, mivel az övüké volt a víztározó. Nagyon megörültek, hogy ott voltunk, és győztek betelni, a távcső nyújtotta látvánnyal. A kietlen táj igazi misztikus helyszínné vált a fogyatkozás ideje alatt! Negyed órával a totalitás előtt a birkák hangos bégetés közepette bevonultak a karámba. Ekkor már jól látszott az érkező Hold-árnyék, határozottan sötétedett a Ny-i látóhatár. A totalitáskor csak a mi óbégatásunk, üvöltözésünk, örömujjongásunk szakította meg a puszta csendjét, a bárányok hallgattak. Szinte látni véltük az árnyékot, ahogy végigsöpör a pusztaságon. A táj egy szempillantás alatt megváltozott. Sötét, mélykék ég, a horizonton vörös felhőfoszlányok, a Vénusz égkőként ragyogott. A hőmérséklet drasztikusan lehűlt 23°C-ról 14°C-ra. Ezért érdemes volt eljönni! Leírhatatlan élmény volt a Hold árnyékában állni. A 15 cm-es Newton-ban csodálatos volt a fekete Nap látványa a rózsaszínes naptüzekkel övezve! A totalitás végéhez közeledve, a napfelszín egyre hevesebben látszott "lángolni", a gyöngyfüzér fantasztikus látvány nyújtott a távcsőben! Amint újra előbukkant az első napsugár a Hold hegyei közül, már megszólalni se tudtunk az örömtől! 60 órával az indulás után ráébredtünk, hogy az expedíció sikerrel járt! Az árnyék elvonulása után még percekig nem tudtam megszólalni, ami nálam már komoly traumára utal! Lassan ahogy a Nap egyre erősebben világított úgy kaptunk mi is erőre. Már nyugodtak voltunk, hisz már nem számít az idő, sem az időjárás. Elbúcsúztunk a török családtól, akik kérték, hogy a készült képeket küldjük el nekik
e-mailben. Ajándékba odaadtam nekik az expedícióra készített szemüvegeket, mert nagyon tetszett nekik. Megvártuk, míg az utolsó holdhegy is kilép a Nap korongja elől. Dokumentáltuk a helyszínt, és egy nagyobb mészkősziklát hoztunk el, amibe egy véset kerül majd, megőrizve az utókornak, hogy honnan néztük végig a totalitást 2006-ban. Az emlékkövet a terv szerint a Canis Minor Obszervatórium falába építjük, s talán majd megemlékeznek rólunk az utódok, akik 2081. szeptember 3-án a csillagdából élhetik át öt percig a "fekete Nap" látványát! Jó időt kívánunk nekik is!
Az expedíció 63. órája. 2300 km, Aksaray. Útban Kappadokya felé, Göremébe. Az első eset, hogy olyan szállásunk volt, amit előre lefoglaltunk. Alig egy óra alatt meg is érkeztünk, és ami még fontos, hogy nappal! 18:30 a helyi idő, amikor beértünk Göremébe. A holdbéli táj nagyon megfogott minket, és úgy döntöttünk maradunk még egy napot, hisz amúgy is kezdett elegünk lenni az autózásból. 2381km megtétele után megszálltunk az UFUK panzió melletti, Anatólia panzióban. 25 dollár volt egy kétágyas szoba reggelivel két főre, ami elég korrekt ár, hisz nálunk ezért semmit nem kapni. A szálláson a szomszédos szobában egy osztrák amatőrcsillagásszal találkoztunk, aki Kappadokyából nézte végig a fogyatkozást, egy Takahasi társaságában.
2006. március 30. Az expedíció 77. órája. Barangolás Kappadokyában. A reggeli nagyon finom, jellegzetes török ízek kavalkádjával, az elmaradhatatlan tea kíséretében zajlott. Végre egész nap gyalogolhattunk, amennyit csak akartunk. Nem is tétováztunk, a reggeli után nekivágtunk a táj felderítésének. Sajnos a több napi autózás után hozzászoktunk, hogy minden ott van velünk, és miután bekeveredtünk Kappadokya sziklaképződményei közé rá kellett jönnünk, hogy bár rutinos túrázok vagyunk, és mindegyikünk hozott fényképezőgépet, meg kamerát az útra, de italt egyikünk sem, pedig az autó tele volt üdítővel. Na erről ennyit! 10 km-en keresztül, már teljesen kiszáradva üldöztünk egy KAFETERIA --- jelzést. Kitartásunk jutalmaként a messzi távolba, három óra gyalogtúra után meg is pillantottuk a pihenőhelyet. Ekkor Hajni és Laci, mint a kengyelfutó gyalogkakukk elviharzottak a cél felé, mi a nyomukba sem értünk. Megérkezve a kafetériához gyorsan feléltük a hideg ásványvíz készletet, és bevásároltunk a helyi jellegzetes aszalt gyümölcsökből, almateából. Megállapítottuk, hogy az itthon kapható füge csak formára hasonlít az ottanira! Annak bizonyítékául, hogy innen is nézték a napfogyatkozást, a sziklákon található napnéző szemüvegek darabjai árulkodtak. Na szép! Visszafele egy helybéli levitt minket Göremébe. Utána bevásárlást tartottunk. Ezt nem lehetett kihagyni! A törökök 300% haszonnal kereskednek, így a kezdő ár csak tájékoztató jellegű! Miután elköltöttük az összes erre szánt pénzt, én és Zoli tovább folytattuk Kappadokya felderítését. Este vacsora után nem kellett minket elaltatni….
2006. március 31. Az expedíció 101. órája. Helyi idő szerint 8:29 (5:29UT) Hazaindulás egy seggel! 2498km. A reggeli elfogyasztása után elbúcsúztunk a helybéli vendéglátóinktól, és irány Magyarország! Utunk során a 2715. km-nél megálltunk a Tuz-tó mellett, hogy meggyőződhessünk róla, hogy tényleg olyan sós-e, hogy a világ legsósabb tava címét viselhesse. Az. Miután meggyőzött minket a látvány és az íz, továbbálltunk.
2006. március 31. Az expedíció 111. órája. Helyi idő szerint 18:10 (15:10UT) Átkelés a Boszporuszon, Welcome to Europe! Utunk véget ért Ázsiában. Innen ismét átvettem a volánt az első tiszttől. A sötétedő nyugati látóhatáron megpillantottuk a 41 órás Holdsarlót. Az éjszaka sötétjében szinte lopakodtunk a kietlen utakon. A határátkelőkön visszafele is zavartalanul keltünk át, az ötödik útlevélnek köszönhetően. Volt, ahol átirányítottak minket a diplomata sávba, a gyorsabb átkelés végett. Szófiától Nisig vezető út volt a legfárasztóbb.
Ahogy kezdett világosodni, úgy kezdtem regenerálódni. A horvát sztrádán már 170-el száguldottunk hazának.
2006. április 1. Az expedíció 131. órája. Helyi, azaz magyar idő szerint 13:15-kor (11:15UT) megérkeztünk magyarföldre! Először megálltunk Becsehelyen, ahol elbúcsúztunk az expedíció két önkéntesétől, Lacitól és Hajnitól, majd 30 óra autózás után az expedíció a végállomásra ért.
13:45-kor (11:45UT) megérkeztünk Nagykanizsára. Mire a Shell töltőállomásra bekanyarodtunk, már 4923km-t hagytunk magunk mögött, és egy örök élménnyel lettünk gazdagabbak! Hazaérve szinte beesünk az ajtón...végre lehet aludni!
Az expedíció 131 óra és 30 perc elteltével sikeresen befejeződött!