Név: Plinius és Dawes kráterek
Időpont: 2014.01.06. 17:00 – 18:30 UT
Távcső: 235/1280 Dobson – OptiScope
Nagyítás: 64x – 320x
Nyugodtság: 7/10
Átlátszóság: 1-4/5
Hőmérséklet: 2°C
Hosszúsági libráció: +6,85 fok Kelet (17:52 UT-kor)
Szélességi libráció: -3,35 fok Dél
Colongitudo: 335,32 fok
Látszó méret: 32,13’
Páratartalom: közepes, közelgő köd
Szél: szélcsend
Észlelés helye: Zákány, Magyarország,
Észlelő: Bognár Tamás
Az észlelés célpontját a távcső mellett választottam meg. Valami olyan felszíni formát kerestem, ami még éppen belefért a légkör engedte maximális nagyításba, ugyanakkor kellően izgalmas rajzi célpontnak bizonyult. Most a terminátoron található, fénylő gyűrűnek látszó Plinius és a mellette található hosszú árnyékot vető Dawes kráter mellett döntöttem.
A kép jobb oldalán a Plinius kráter látható. Bal oldalán a
Dawes kráter. Mivel a képet rajzolva készítettem el, a rajzolás hosszú ideig
tartott. Lényegében addig rajzoltam, amíg az egyre nagyobb pára be nem üldözött.
Ez idő alatt a rajzolt kráterek, a Hold felszíne megváltozott. A Hold elmozdulása
miatt a felszíni részletek változása a terminátor vonalán a legfeltűnőbb,
attól távolodva ezek a változások egyre jelentéktelenebbek. A fény-árnyék
vonal elmozdulása a felszíni részletek újabb részleteit mutatja meg. Ha az
ember belefeledkezik a rajzolásba, azt veszi észre, hogy az árnyékok elkezdenek
rohangálni a Hold felszínén, és újabb eddig nem látott részletek felszíni
formák bukkannak elő. Emiatt egy hosszabb idő alatt elkészülő rajz általában
nem egy pillanatnak megfelelő felszíni formát ábrázol, hanem egy időtartomány
alatt megfigyelhető részleteket tartalmaz.
Jelen esetben mik ezek a részletek?
1. A Dawes kráter árnyéka az észlelés kezdetekor kúp formájú volt. Végig egyenletes
és éles kontúrral. Az észlelés végére az árnyék vége mintha „szöszössé” vált
volna. Az árnyék szélén, a felszínen fényes foltok jelentek meg. Ezzel kontrasztosabbá
vált az árnyék körvonala. Ugyanakkor ezek a fénylő foltok olyan vizuális hatást
keltettek, mintha az árnyék a foltoknál bekarcsúsodott volna.
2. A Plinius kráternek ezen részei az észlelés kezdetekor ferdén oldal irányba
húzódó, viszonylag keskeny gerinceknek látszódtak. Ezek a „gerincek” a fényviszony
alapján határozottan magasabb felszíni formákhoz tartóznak. Ahogy telt az
idő és a fényviszonyok a fény-árnyék határ tovább húzódásával, megváltozott
ennek a területnek a képe. Kifényesedett és a ferdén, párhuzamosan húzódó
gerincek látványa átalakult a holdkráterek külső peremén megszokott háromszög
alakú lejtős hegyvonulatokká.
3. A Plinius kráternek az árnyékos oldalán lévő peremén az árnyékban először
egy igen vékony és halvány vonal jelent meg. Kezdetben ez csak egy remegő
kézzel rajzolt vonal volt. Majd kezdett kirajzolódni a vonal végén egy visszahajló
ív. Az észlelés végére halvány fénylő foltok jelentek meg a vonal közelében.
4. Ez a terület az észlelés kezdetekor amolyan diffúz matt fényű területnek
látszott. Majd elkezdett strukturálódni. Első lépésként foltokban fényesedett,
és sötétedett. Majd ezek a foltok kezdtek összeállni fénylő gerincekké és
árnyékos oldalakká.
5. A Plinius kráternek az árnyékos oldalán lévő pereme az észlelés folyamán
folyamatosan változott. Az észlelés kezdetekor egy vékony fénylő él volt csak.
Majd ez az él elkezdett strukturált szerkezetet mutatni. Az egyenletes, fényes
gyűrű egyes részei – ahogy a rajz is mutatja – elsötétültek. Vékonyabb és
sötétebb részek jelentek meg. Vizuálisan olyan hatás volt, mintha a kráter
pereme belesüppedt volna a sötétségbe. A kráter pereme elkezdett kettős párhuzamos
gyűrű re hasonlítani. A külső gyűrű, vagy inkább perem, fényesen izzott, míg
a belsőt egy árnyék csík választotta el a külsőtől. A belső gyűrű szélesebb
és kevésbé fényes volt, mint a külső. Majd az elválasztó árnyékcsík elkezdett
beleolvadni a külső fénylő perembe. Így a belső gyűrű elkezdett szélesedni.
Összeért a külső gyűrűvel, majd elkezdett fényesedni. Kezdtek látszódni rajta
a kráterperemmel párhuzamosan futó fénylő vonalak.
6. A két kráter közötti területen egy vékony „árnyék öböl„ volt. Közvetlen
környezetében sötétszürke felszínnel. Ez a szürke felszín egyre világosabbá
vált. A homogén sötétszürke felszínen részletek jelentek meg. A terminátorral
párhuzamosan futó fényes-sötét sávok jelentek meg. A vékony „sötét öböl” Dawes
kráter felöli oldalán hegygerincre emlékeztető forma kezdett kibontakozni.
Legnagyobb bánatomra az észlelést és a rajzolást nem tudtam
befejezni. A levegő egyre párásabb lett. A dobson oldalát derengő pára kezdte
beborítani. A rajzoláshoz használt porpasztell kezdett csomós és nedves lenni.
Már nem lehetett vele rendesen dolgozni. Az optikát és a rajz felszerelést
kímélni akartam a lassan csöpögőssé váló párától. Összecsomagoltam és befejeztem
az észlelést…