2011. szeptember. 17.
Idén Nagykanizsa adott otthont az Magyar Csillagászati Egyesület Napórás Szakcsoportjának VII. Találkozójának. Az eseményre a Hevesi Sándor Művelődési Központban került sor, a "Kultúrházak éjjel-nappal" kétnapos rendezvény részeként. A találkozó résztvevőit Marton Géza(MCSE napórás szakcsoport vezetője) és Vilmos Mihály (Nagykanizsai Amatőrcsillagász Egyesület)köszöntötte. A kb. 30 főnyi hallgatóság nagyon érdekes előadásokat hallgathatott meg. Ezek a következők voltak.
Keszthelyi Sándor: A világ legnagyobb napórája? (Avagy lehet-e a pécsi TV toronyból napórát csinálni)
Herczeg Tamás: Athén a Szelek tornya
Marton Géza: A legrégebbi megtalált napóra
Göczey András: A Kheopsz piramis napórája
Székely Péter: Az idő felfogás a reneszánsz művészetben
Vilmos Mihály: Analemma napóra Nagykanizsán
Marton Kata, Marton Géza: Szabó Lőrinc: Mozart hallgatása közben
Az előadások után , ebéd következett a Tiszti kaszinóban. Majd a Canis Maior Napobszervatóriumot tekintették meg a résztvevők, akik egy pillantást vethettek központi égitestünkre az átalakított Coronado PST+70/700-as refraktorral. Ezt követte a már szokásos napórás séta, aminek keretében Nagykanizsa napóráit, ill. a 17-ik hosszúsági foknak emléket állító földgömböt nézték meg. A sétából visszatérve a művelődési központ mellet gyakorlatban is megnézhették a résztvevők egy analemma napóra készítését. Akiknek ezután is még maradt kedve és ereje, azok kijöttek Becsehelyre a Canis Minor Obszervatóriumhoz, ahol szabad tűzön készült sült kolbász, virsli, szalonna, zsíros kenyér, lila hagyma, sör, bor, pálinka, azaz igazi zalai g-asztro piknik várta a megfáradt napórásokat. A vacsora elfogyasztás után gyönyörködhettek a 12m magas kilátóból a pompás panorámában, majd a sötétség beálltával a 40cm-es Schmidt-Cassegrain távcső képességeivel ismerkedhettek meg a már-már erejük végén járó résztvevők. Ezzel egyidőben Vilmos Mihály a HSMK előtt tartott távcsöves bemutatót. Nagyon jó hangulatban búcsúztunk el a résztvevőktől, akik elményekkel feltöltődve térhettek haza.
Keszthelyi Sándor: A világ legnagyobb napórája? (Avagy lehet-e a pécsi TV toronyból napórát csinálni)
Herczeg Tamás: Athén a Szelek tornya
Marton Géza: A legrégebbi megtalált napóra
Göczey András: A Kheopsz piramis napórája
Székely Péter: Az idő felfogás a reneszánsz művészetben
Vilmos Mihály: Analemma napóra Nagykanizsán
Marton Kata, Marton Géza: Szabó Lőrinc: Mozart hallgatása közben
Az előadások után , ebéd következett a Tiszti kaszinóban. Majd a Canis Maior Napobszervatóriumot tekintették meg a résztvevők, akik egy pillantást vethettek központi égitestünkre az átalakított Coronado PST+70/700-as refraktorral. Ezt követte a már szokásos napórás séta, aminek keretében Nagykanizsa napóráit, ill. a 17-ik hosszúsági foknak emléket állító földgömböt nézték meg. A sétából visszatérve a művelődési központ mellet gyakorlatban is megnézhették a résztvevők egy analemma napóra készítését. Akiknek ezután is még maradt kedve és ereje, azok kijöttek Becsehelyre a Canis Minor Obszervatóriumhoz, ahol szabad tűzön készült sült kolbász, virsli, szalonna, zsíros kenyér, lila hagyma, sör, bor, pálinka, azaz igazi zalai g-asztro piknik várta a megfáradt napórásokat. A vacsora elfogyasztás után gyönyörködhettek a 12m magas kilátóból a pompás panorámában, majd a sötétség beálltával a 40cm-es Schmidt-Cassegrain távcső képességeivel ismerkedhettek meg a már-már erejük végén járó résztvevők. Ezzel egyidőben Vilmos Mihály a HSMK előtt tartott távcsöves bemutatót. Nagyon jó hangulatban búcsúztunk el a résztvevőktől, akik elményekkel feltöltődve térhettek haza.