2011. október 20.

Bognár Tamás 2011.10.17-i napkorong rajza H-alfában

Egy napészlelés története.

Délelőtt 10 órakor a tiszta égtől fellelkesedve talpaltam a nagykanizsai Canis Maior csillagda épületéhez. A derült ég és a szikrázó napfény mellett a füvet fehér dér borította. A hideg erősen éreztette a hatását. A kupola belső felén látványos nedvességfoltok és vízfolyás nyomok voltak. A kupola kinyitásakor a belső felületen lévő kicsapódott páracseppek hullottak a nyakamba. Azt hittem, ennyi csak a próbatétel, de a kupola sikeresen befeszült, és persze teljesen máshol, mint a nyári napokban. (kézi mozgatású a kupola) Kb 10 perc testmozgásba került megtalálni azt a két pontot ahol meg tudtam mozdítani a kupolát. A sínhez odadermedt kupola nagyon nehezen adta meg magát. Csendben megjegyzem, most már tudom, hogy a NAE régi tagjai miért vannak ilyen jó kondiban. Itt az észlelés a testet és a szellemet is motiválja. Nyitott kupola mellett hamar elpárolgott a nedvesség a belső falról, és a távcsövek faláról. Az átalakított Coronadó is észlelőképes állapotba került. A napkorong látványa fantasztikus volt. Az elmúlt félév leglátványosabb felszíni formáit mutatta. 11 óra magasságában kettős protuberancia, ami lassú, 30 perc alatt már észrevehető változást mutat. Olyan a hatása , mintha hullámokban oldalszél mozgatná a kitöréseket. A kezdeti összetett szálas szerkezet , összerendeződött oszlopokba, szálas pamacsok kezdtek el elválni, és távolodni a felszíntől. A 1320-as foltcsoportból ívesen kikanyarodó fénylő anyagból álló ív megy el a peremig, ahol alacsony , íves szerkezetű napkitörést  mutat. Olyan az egész mint egy óriás csúszda, ami a peremről indul
A 1314 és 1312 es foltok között nagy és határozott kontúrú napkitörés látszik. Szokatlanul kontrasztos a körvonala. Vizuálisan érzékelhető a térbelisége, ahogy kiemelkedik a felszínből. Amolyan fordított fénylő árnyékot vet a fekete alakzat. 1314 - 1319 - 1316 vonalban általam eddig soha ilyen finomsággal és összetettséggel nem látott , már-már térbeli kanyargó vonalrendszer észlelhető. Nagyon kontrasztosan látható két foltcsoport között a mágneses vonalak iskolában is látható mintáit mutató vonalrendszer. Több apró fekete pont, amiből ívesen kiinduló halványuló, éles kontúrú vonalak indulnak. Nehéz leírni a látványt. Nagyon összetett és látványos felszíni formák. A néha hullámzó átlátszóságú légkör hatására szinte élt a felszín. Lüktetett és vonaglott. A dolog érdekessége, hogy a rajzolónak ne legyen könnyű dolga az amúgy is összetett felszínen, elfordított látással még több és finomabb formák rajzolódnak ki. A fénylő és sötét sávok ordázódnak, finom, szálas leágazásokat mutatnak. Az alakzatok "árnyékai" bukkannak elő.

Bognár Tamás

---